Mutogatás helyett ismerősnek jelölés

Az internet és legfőbbképpen a közösségi média platformok, a különböző üzenetküldő alkalmazások tinédzserek és fiatalok körében történt széles körű elterjedésével, a rájuk leselkedő veszélyek is megsokasodtak. Sokaknak nem mondok ezzel újat: az internet világában az arctalan, mahinált/hamis profilokkal történő ismerkedés nagyon sok veszélyt rejt magában, különösen, ha valaki nem foglalkozik ezekkel, vagy úgy gondolja, hogy vele úgysem történik meg. Az a rossz hírem, hogy észre sem vesszük amikor megtörténik, különösen tini gyerekünk nem, aki bizalommal, érdeklődéssel tekint naivan erre az új világra.

ANNO és most

Az este, parkokban, kivilágítatlan, kietlen helyeken támadó szatírt 2 alapelv betartásával könnyen ki lehetett kerülni anno:

  1. Ha nem feltétlenül életbevágó, sötétedés után kerüljük az ilyen veszélyes, félreeső helyeket, válasszunk forgalmasabb, kivilágított részeket, még akkor is ha hosszabb az útunk hazáig.
  2. Ha mindenáron ezeken a fokozottan veszélyes helyeken kell este átmennünk, akkor ne menjünk egyedül és fokozott éberséggel közlekedjünk.

Mindez a közösségi média térhódításával megváltozott, itt vannak a modern kori, chatelő, arctalan szatírok. Gyerekeink nem csupán több veszélynek vannak kitéve, de míg anno tudtuk mikor hol van a gyerek, mit csinál és kivel, ma erről a virtuális világban már fogalmunk sincsen. És ez nagy baj. A gyerek önmagára van utalva és az ilyen “online ragadozó” elleni támadás ellen legtöbb esetben teljesen védtelen is. 

A gyermekünk közvetlen barátait, osztálytársait, ismerőseit akikkel edzésre, születésnapokra jár ismerjük, mert ragaszkodunk hozzá, hogy akivel időt tölt bemutassa nekünk. Tesszük ezt azért, hogy lássuk kivel barátkozik, nem került-e rossz társaságba, biztonságban van-e.

“A virtuális világban, az olyan közösségi üzenetküldő alkalmazásokban, mint a messenger, viber, whatsapp, snaptchat viszont fogalmunk sincs milyen csoportokban kivel mit beszél, kivel hogyan ismerkedik gyermekünk. A virtuális világban még inkább igaz a mondás: messziről jött ember azt mond amit akar, ugyanis ott mindenkire igaz, hogy messziről jött. “

Az ismerkedés metodikája

A való életben általában úgy ismerkedünk, hogy bemutatnak valakit nekünk, közös programok, közös érdeklődési kör, többször találkozunk, tudjuk honnan jött az újdonsült barát, van egyfajta természetes kontrollunk a kapcsolat alakulása felett. A virtuális világban azonban az olyan személyes benyomások, mint a viselkedés, metakommunikáció, kinézet, beszéd nem tettenérhetők, vagyis egy viber csoportban az ismerősöm ismerőse könnyedén az én ismerősöm lesz. Úgy, hogy egyszer sem találkoztam vele, mégis a csoportban való beszélgetés, sztorizgatás, poénkodás, közös téma miatt jóbarátok lehetünk. Csak éppen azt nem tudjuk valójában ki ül a másik gép mögött.

Nem elég elvekről, biztonságról beszélni a gyerekkel, képezni kell magunkat, hogy hatékony működő módszerekkel, eszközökkel vértezhessük fel őt, amelyekkel tényleges meg tudja védeni magát a virtuális világban bekövetkező támadásoktól. Mert aki a gyerekünkre hajt, fel lesz szerelkezve a teljes virtuális és pszichológiai eszköztárral, mérlegelésre nincs idő, ha felkészülten várja a gyerek az ilyen helyzeteket, akkor fel is fogja ismerni azokat és a megfelelő reakcióval győztesen kerül ki belőlük. És akkor a barátai a közvetlen környezete is köszönetet mondhat majd neki…