Digitális szatír

A szatír nem tűnt el csak átalakult. Digitálisra váltott. És ez itt a probléma. Ahhoz, hogy gyerekeinket ténylegesen meg tudjuk védeni, nekünk is váltani kell. Szülőként elsősorban fejben: a parki mutogatós szatír helyett, a technológiai ismeretekkel felvértezett digitális szatír jelenti a veszélyt.

A gyerekeink esetében pedig el kell engedni végre azt a tévképzetet, hogy mellettük állva, vagy szűrőszoftvereket telepítve kontrollálhatjuk és védhetjük őket az online térben. MISSION IMPOSSIBLE. Helyette tanulják meg megvédeni magukat, tanulják meg a digitális önvédelmet.

A közösségi média platformokat, az appokat, a legújabb telefonokat, a legkülönbözőbb kütyüket professzionális szinten használják, olyan előnyük van a szülőkhöz képest ami behozhatatlan, és ami csak egyre nő. Nem tudásra van szükségük, hanem képességre, készségekre a hatékony digitális önvédelemhez. Olyan ez, mintha már tudnának autót vezetni, de a forgalom veszélyeire nincsenek felkészülve. Ilyenkor nem a vezetéstől való tiltás a megoldás (mert úgyis talál rá alkalmat) hanem a forgalmi veszélyek és azok elkerülésének a megismerése. Képességekkel felruházás és bizalom a totális kontroll helyett. Ez még jó eséllyel működhet is, ha megfelelően, partnerként közelítünk hozzájuk. Mert a gyerek tanulni akar, csak meg kell találni hozzá a megfelelő hangot és közeget. Ellenkező esetben bezárkózik, és csípőből elutasít.

A másik dolog amit el kell engednünk, hogy minden pedofilt, szatírt, gyermekbántalmazót elkapunk és akkor jön a tökéletes biztonság.
Nem jön! Később sem! Semmikor sem!

Mindig lesz újabb és újabb beteg elme, ráadásul az elkövetési módszerei is folyamatosan változni fognak. Különösen az online térben, ahol gyakorlatilag korlátlan a mozgástere, az anonimitás kényelmes székéből. Az elkövetési módszereket kielemezve, azokból kiindulva kell a veszély típusát, és jellemzőit készség szinten megtanítani gyerekeinkkel, akkor lesznek képesek a hatékony digitális önvédelemre. Ehhez azonban előszőr magunkat kell képezni, a feladatra felkészülni, szép magyarosan paradigmát váltani. A “majd lesz valahogy, mert mindig is volt valahogy” helyét “a teszek érte, hogy gyerekeink biztonságban legyenek” gondolkodás kell, hogy felváltsa.

És ha majd “digitális elit kommandósokká” váltak gyerekeink, akkor megkérhetjük majd őket, hogy minket szülőket is védjenek meg attól a megjósolhatatlan digitális világtól, ami még az elkövetkező években/évtizedekben ránk vár.

Mit csinál valójában a gyermeked a közösségi médiában?

Tavaly évvégén 3 általános iskola 7. és 8. osztályos tanulóival csináltunk egy képzéssel egybekötött fókuszcsoportos kutatást. A célunk az volt kiderítsük valójában mi történik egy 13-14 éves kamasszal a közösségi média felületeken, milyen veszélyek fenyegetik, mire kellene felkészülniük. Iskolánként közel 10 órát töltöttünk a kamaszokkal, akik belekóstolhattak többek között abba mit jelent stresszhelyzetben védekezni egy támadóval szemben, illetve hogyan függ össze a mentális és fizikai felkészültségünk egy ilyen szituációban. Cserében mi is kaptunk egy kis képzést tőlük: elképedve hallgattuk mi zajlik valójában a közösségi média felületeken, ahol hosszú órákat töltenek nap, mint nap.
Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, hiszen a közel 10 óra arra elég, hogy összeismerkedés után kialakuljon egy olyan bizalmi viszony, amiben elkezdik elmesélni mi hogyan zajlik a virtuális térben.

Íme 3 olyan dolog, amit mi is elképedve hallgattunk a 14 éves kamaszoktól a közösségi média működéséről.

INSTAGRAM x2

Az Instagram az egyik legnépszerűbb közösségi platform a kamaszok körében, ez kevésbé meglepő talán. Viszont az, hogy szinte minden gyerek 2 Instagram profillal rendelkezik az annál inkább. Van egy úgynevezett ‘hivatalos’ IG profil amit a szülők, rokonok, család, sőt még a tanárok is láthatnak. És van egy ‘privát’ IG profil amit csak a barátok, barátnők, haverok láthatnak. Itt nem tudjuk kikkel vannak napi szintű kapcsolatban, milyen tartalmak mennek, mit osztanak meg saját magukról.

VIRTUÁLIS BANDA/GANG

Így fogalmazta meg egy 8. osztályos fiú a virtuális bandát: Vannak ilyen csoportok messengerben, annyi gyerek a tagja, hogy ide ebbe a nagy tornaterembe nem férnének be. A csoportban vannak drogosok, piások mindig mennek verekedni, általában kipécéznek embereket, akiket aztán mindenki közösen utál a csoportban. Az a szabály minimum 10-en legyenek ha találkoznak valahol és úgy induljanak el. Nem kell jelentkezni sem, a csoportban lévő tagok ajánlanak haverokat, barátokat: egyszer csak hozzáadnak a csoporthoz. Utána kiléphetsz ha akarsz, de bent is maradhatsz a csoportban.

CHAT ALTERNATIVE

Egy ismerkedős alkalmazás, ami átível országhatárokon és földrajzi területeken. Sok gyerek előhozta, hogy már kipróbálta, sőt a virtuális ismerkedést fizikai találka is követte. Szinte mindenki volt már olyan ismerkedésben a chat alternative-on, ahol rögtön az elején kaptak pornográf képet, vagy kértek róluk meztelen fotót. Van akinél azt kérték a lábujját fotózza be. Sőt a letiltás után más néven az a valaki újra jelentkezett.

VAN MIT TENNI

Mégegyszer ez csak a jéghegy csúcsa. Megkérdeztem a kamaszokat, hogy szerintük a szüleik mennyire vannak vannak tisztában azzal, valójában mit csinálnak a közösségi felületeken és mondjanak erre egy számot 0-10 között. A legnagyobb szám a 3 volt, a legtöbb pedig a 0. Vagyis semennyire.

5 tévhit a közösségi médiában a tinikre leselkedő veszélyek kapcsán

Forró téma a közösségi média veszélyei, különösen ha valakinek 12-16 éves korban van a gyermeke. Leginkább ez az az életkor, amikor elkezd igazán kinyílni a világ számukra, új barátok, új élmények semmihez nem hasonlítható ingerek. A szabadság érzése. De ez az a kor is amikor egy tini gyerek a lehető legjobban befolyásolható, ‘csakazért’ is, dacból cselekszik, mindenkinél mindent jobban tud. Ha ezt a két dolgot összerakjuk akkor nem túlzás azt állítani hogy gyermekünk ebben az életciklusban van a legnagyobb veszélynek kitéve a közösségi média oldalakon, platformokon.

A jelenlegi kampányok, felvilágosító programok számos dolgot rossz oldalról fognak meg amikor erről a témáról esik szó. Ime itt van 5 gyakori tévhit, zsákutca, ami közel sem a teljes lista ugyan, de arra nagyon is jó, hogy érzékeltesse milyen irányba kellene elindulni.

#1 TÉVHIT: Tudjuk mit csinálnak gyerekeink a közösségi oldalakon.

NAGYON NEM TUDJUK! Van egy elképzelése minden szülőnek arról mit csinál a gyerek a közösségi oldalakon, ami elsősorban a szülő ez irányú tapasztalataiból indul ki. Feltételezi, hogy a nála és a gyereknél is telepített alkalmazásokat ugyanúgy használják. A valóságban sajnos ez nem így van. A szülő általában egyfajta kezdő/alap felhasználóként, csak néhány funkciót ismer, azokat használja. A gyerek viszont ‘szakértőként’ szinte minden funkciót használ, lényegesen több időt töltve a felületeken a szülőknél. Mindehhez hozzájön, hogy a közösségi felületek gyakran bővülnek új funkciókkal, új ismerkedési, tartalommegosztási lehetőségekkel. A gyerekek ezeket azonnal, minden különösebb gond nélkül használatba veszik, míg a szülők még csak nem is tudnak ezekről akár több hónapon keresztül.

#2 TÉVHIT: Jótanácsokkal, tippekkel, informatív weboldalakkal formálhatjuk a gyerekeket

Egy 12-16 éves gyerek a valóságban el sem olvassa az ilyen tartalmakat. Ha pedig a szülő leül vele kötelező beszélgetésre akkor végighallgatja azt majd pedig elmeséli a barátainak, kortársainak, hogy megint papoltak neki a szülei valamiről, amiről fogalmuk sincs. Ha nem belülről jön a késztetés/motiváció akkor egy tinit nem lehet passzív információkkal hatékonyan formálni, terelgetni.

#3 TÉVHIT: Nyitott kapuk döngetése: Ne jelöljd vissza kislányom, ha nem ismered!

A legtöbb hasznos tipp, javaslat a biztonságos netezésre a gyerekeknek nyitott kapuk döngetése. Az ismeretlenek letiltásán, nem visszajelölésén már régen túl vannak, ezt természetes önvédelmi reflexből a legtöbben alapból tudják és akár naponta alkalmazzák facebookon, instagramon. A tényleges problémáikat, dilemmáikat, kérdéseiket nem ismerjük.

#4 TÉVHIT: Személyes adataikat nem adják meg gyerekeink

Ha közvetlenül valaki elkéri adataikat valóban nem adják meg azokat, itt is működik a természetes védelmi/önvédelmi ösztönük. Azonban számos telefonos applikáció, közösségi alkalmazás regisztrációja során egy csomó adatot kell megadni, amit aztán elraktároz, tárol a rendszer és jó esetben csak vásárlási ajánlatokkal találják meg célirányosan a gyereket. De az is előfordul, hogy egy több milliós felhasználói adatbázissal rendelkező alkalmazást (Musically) megvásárol egy másik cég, átnevezi (Tik-Tok) és ezáltal máris náluk landolnak a gyerek személyes adatai. Ugyanilyen veszélyesek az új appok amiket a gyerek letölt és a használatuk regisztrációhoz kötött. Az ártó, adatgyűjtő szándékkal fejlesztett alkalmazásokat az appstore sem tudja kiszűrni.

#5 TÉVHIT: A gyerek hozzánk fordul ha bármi gondja lesz

Miért tenné? A legtöbb szülő a saját gyerekét kéri meg az okostelefonján a legegyszerűbb, legalapvetőbb beállításoknak a megtételére, olyanokra ami tényleg nem igényel semmi tapasztalatot, szaktudást, csupán némi technológiai affinitást és időt. Ezek után nem meglepő, hogy összetettebb, a közösségi médiában felmerülő problémákkal a szülő lesz a legutolsó akihez a gyerek fordul, hiszen ha egy csengőhangot nem tud a telefonján beállítani, akkor hogyan tudna a legújabb Instagram funkció használatában tanácsot adni.

Modern kori szatír

Mutogatás helyett ismerősnek jelölés

Az internet és legfőbbképpen a közösségi média platformok, a különböző üzenetküldő alkalmazások tinédzserek és fiatalok körében történt széles körű elterjedésével, a rájuk leselkedő veszélyek is megsokasodtak. Sokaknak nem mondok ezzel újat: az internet világában az arctalan, mahinált/hamis profilokkal történő ismerkedés nagyon sok veszélyt rejt magában, különösen, ha valaki nem foglalkozik ezekkel, vagy úgy gondolja, hogy vele úgysem történik meg. Az a rossz hírem, hogy észre sem vesszük amikor megtörténik, különösen tini gyerekünk nem, aki bizalommal, érdeklődéssel tekint naivan erre az új világra.

ANNO és most

Az este, parkokban, kivilágítatlan, kietlen helyeken támadó szatírt 2 alapelv betartásával könnyen ki lehetett kerülni anno:

  1. Ha nem feltétlenül életbevágó, sötétedés után kerüljük az ilyen veszélyes, félreeső helyeket, válasszunk forgalmasabb, kivilágított részeket, még akkor is ha hosszabb az útunk hazáig.
  2. Ha mindenáron ezeken a fokozottan veszélyes helyeken kell este átmennünk, akkor ne menjünk egyedül és fokozott éberséggel közlekedjünk.

Mindez a közösségi média térhódításával megváltozott, itt vannak a modern kori, chatelő, arctalan szatírok. Gyerekeink nem csupán több veszélynek vannak kitéve, de míg anno tudtuk mikor hol van a gyerek, mit csinál és kivel, ma erről a virtuális világban már fogalmunk sincsen. És ez nagy baj. A gyerek önmagára van utalva és az ilyen “online ragadozó” elleni támadás ellen legtöbb esetben teljesen védtelen is. 

A gyermekünk közvetlen barátait, osztálytársait, ismerőseit akikkel edzésre, születésnapokra jár ismerjük, mert ragaszkodunk hozzá, hogy akivel időt tölt bemutassa nekünk. Tesszük ezt azért, hogy lássuk kivel barátkozik, nem került-e rossz társaságba, biztonságban van-e.

“A virtuális világban, az olyan közösségi üzenetküldő alkalmazásokban, mint a messenger, viber, whatsapp, snaptchat viszont fogalmunk sincs milyen csoportokban kivel mit beszél, kivel hogyan ismerkedik gyermekünk. A virtuális világban még inkább igaz a mondás: messziről jött ember azt mond amit akar, ugyanis ott mindenkire igaz, hogy messziről jött. “

Az ismerkedés metodikája

A való életben általában úgy ismerkedünk, hogy bemutatnak valakit nekünk, közös programok, közös érdeklődési kör, többször találkozunk, tudjuk honnan jött az újdonsült barát, van egyfajta természetes kontrollunk a kapcsolat alakulása felett. A virtuális világban azonban az olyan személyes benyomások, mint a viselkedés, metakommunikáció, kinézet, beszéd nem tettenérhetők, vagyis egy viber csoportban az ismerősöm ismerőse könnyedén az én ismerősöm lesz. Úgy, hogy egyszer sem találkoztam vele, mégis a csoportban való beszélgetés, sztorizgatás, poénkodás, közös téma miatt jóbarátok lehetünk. Csak éppen azt nem tudjuk valójában ki ül a másik gép mögött.

Nem elég elvekről, biztonságról beszélni a gyerekkel, képezni kell magunkat, hogy hatékony működő módszerekkel, eszközökkel vértezhessük fel őt, amelyekkel tényleges meg tudja védeni magát a virtuális világban bekövetkező támadásoktól. Mert aki a gyerekünkre hajt, fel lesz szerelkezve a teljes virtuális és pszichológiai eszköztárral, mérlegelésre nincs idő, ha felkészülten várja a gyerek az ilyen helyzeteket, akkor fel is fogja ismerni azokat és a megfelelő reakcióval győztesen kerül ki belőlük. És akkor a barátai a közvetlen környezete is köszönetet mondhat majd neki…