Digitálisan felnőtté vált tinik

Az elmúlt hónapokban sok általános iskolában, hátrányos helyzetű térségben és több gyermekotthonban is megfordultam. Oktattam, órát tartottam, beszélgettem gyerekekkel. Életközeli, valós, naprakész tapasztalatokkal lettem gazdagabb a 9-14 éves korosztály digitális mindennapjaival kapcsolatban.

Ezekből a tapasztalatokból osztom meg most a számomra talán legfontosabbat 5-öt:

  1. OKOSTELEFONOK – Az szinte már közhely, hogy sokaknak van, viszont azt kevesebben tudják, hogy a hátrányos helyzetű térségekben is 10-ből 9 gyereknek van okostelefonja. Mert anélkül nincs digitális világba belépés.
  2. ONLINE TUDATOSSÁG – Az alapvető közösségi felületi biztonsági dolgokkal (letiltás, feljelentés) teljesen tisztában vannak a gyerekek. A jelszavak, tartalom-megosztások, veszélyhelyzetek felismerése terén már nem ilyen jó a helyzet.
  3. TÁJÉKOZÓDÁS – Legyen szó eszköz-, app használatról, hálózati játékokról, vagy egyszerűen csak az online létet érintő dolgokról a gyerekek elsősorban egymástól, illetve a youtube-on elérhető különböző oktató videókból (tutorials) szereznek infót/tudást.
  4. ONLINE NYELVEZET – Számomra ez volt az egyik legmeglepőbb dolog, az idegen nyelven nem beszélő, 9-10 éves gyerekek is tudják tökéletesen a közösségi médiás angol szakzsargont. ‘Fake profil’, az előző pontban említett ‘tutorial video’, ‘screenshotolni’, ‘bannolni’. Teljesen feleslegesen kezdtem el ezeket magyarázni magyarul, mindenki tudta.
  5. INFORMÁCIÓ MEGOSZTÁS/ÉRDEKLŐDÉS – Az 5. és 6. osztályosok lelkesen mesélnek bullying sztorikat, őszintén, bevonva osztálytársaikat, akik legtöbbször részesei is voltak a történetnek. A 7. és 8. osztályosok már kevésbé közlékenyek, harapófogóval is nehezen lehet kihúzni belőlük valamit. Náluk különösen fontos a bizalom elnyerése. A 6. és a 7. osztály között van egy óriási ugrás/szakadék: 7. és 8. osztályban ha nem is felnőtté, de mindenképpen internet tudatosabbá/érettebbé válnak a gyerekek, mondhatnám internet felnőtté.

A végére talán még annyit, hogy teljesen mindegy hány éves és melyik osztályba jár a gyerek, több mint a 90%-uknak van Facebook és/vagy Instagram fiókja, na és persze a kapcsolattartáshoz napi használatban lévő messengere.

Ezért kell digitális önvédelmet tanítanunk gyermekeinknek, mert amikor támadás éri őket az online térben egyedül kell majd állniuk a sarat, és megvédeni magukat, társaikat. Szükségük van ránk felnőttekre, hogy kiképezzük-, hatékony védelmi készségekkel ruházzuk fel őket.

Én ezt is teszem nap, mint nap, a legnagyobb örömmel és elhivatottsággal!

Digitális szatír

A szatír nem tűnt el csak átalakult. Digitálisra váltott. És ez itt a probléma. Ahhoz, hogy gyerekeinket ténylegesen meg tudjuk védeni, nekünk is váltani kell. Szülőként elsősorban fejben: a parki mutogatós szatír helyett, a technológiai ismeretekkel felvértezett digitális szatír jelenti a veszélyt.

A gyerekeink esetében pedig el kell engedni végre azt a tévképzetet, hogy mellettük állva, vagy szűrőszoftvereket telepítve kontrollálhatjuk és védhetjük őket az online térben. MISSION IMPOSSIBLE. Helyette tanulják meg megvédeni magukat, tanulják meg a digitális önvédelmet.

A közösségi média platformokat, az appokat, a legújabb telefonokat, a legkülönbözőbb kütyüket professzionális szinten használják, olyan előnyük van a szülőkhöz képest ami behozhatatlan, és ami csak egyre nő. Nem tudásra van szükségük, hanem képességre, készségekre a hatékony digitális önvédelemhez. Olyan ez, mintha már tudnának autót vezetni, de a forgalom veszélyeire nincsenek felkészülve. Ilyenkor nem a vezetéstől való tiltás a megoldás (mert úgyis talál rá alkalmat) hanem a forgalmi veszélyek és azok elkerülésének a megismerése. Képességekkel felruházás és bizalom a totális kontroll helyett. Ez még jó eséllyel működhet is, ha megfelelően, partnerként közelítünk hozzájuk. Mert a gyerek tanulni akar, csak meg kell találni hozzá a megfelelő hangot és közeget. Ellenkező esetben bezárkózik, és csípőből elutasít.

A másik dolog amit el kell engednünk, hogy minden pedofilt, szatírt, gyermekbántalmazót elkapunk és akkor jön a tökéletes biztonság.
Nem jön! Később sem! Semmikor sem!

Mindig lesz újabb és újabb beteg elme, ráadásul az elkövetési módszerei is folyamatosan változni fognak. Különösen az online térben, ahol gyakorlatilag korlátlan a mozgástere, az anonimitás kényelmes székéből. Az elkövetési módszereket kielemezve, azokból kiindulva kell a veszély típusát, és jellemzőit készség szinten megtanítani gyerekeinkkel, akkor lesznek képesek a hatékony digitális önvédelemre. Ehhez azonban előszőr magunkat kell képezni, a feladatra felkészülni, szép magyarosan paradigmát váltani. A “majd lesz valahogy, mert mindig is volt valahogy” helyét “a teszek érte, hogy gyerekeink biztonságban legyenek” gondolkodás kell, hogy felváltsa.

És ha majd “digitális elit kommandósokká” váltak gyerekeink, akkor megkérhetjük majd őket, hogy minket szülőket is védjenek meg attól a megjósolhatatlan digitális világtól, ami még az elkövetkező években/évtizedekben ránk vár.