Digitálisan felnőtté vált tinik

Az elmúlt hónapokban sok általános iskolában, hátrányos helyzetű térségben és több gyermekotthonban is megfordultam. Oktattam, órát tartottam, beszélgettem gyerekekkel. Életközeli, valós, naprakész tapasztalatokkal lettem gazdagabb a 9-14 éves korosztály digitális mindennapjaival kapcsolatban.

Ezekből a tapasztalatokból osztom meg most a számomra talán legfontosabbat 5-öt:

  1. OKOSTELEFONOK – Az szinte már közhely, hogy sokaknak van, viszont azt kevesebben tudják, hogy a hátrányos helyzetű térségekben is 10-ből 9 gyereknek van okostelefonja. Mert anélkül nincs digitális világba belépés.
  2. ONLINE TUDATOSSÁG – Az alapvető közösségi felületi biztonsági dolgokkal (letiltás, feljelentés) teljesen tisztában vannak a gyerekek. A jelszavak, tartalom-megosztások, veszélyhelyzetek felismerése terén már nem ilyen jó a helyzet.
  3. TÁJÉKOZÓDÁS – Legyen szó eszköz-, app használatról, hálózati játékokról, vagy egyszerűen csak az online létet érintő dolgokról a gyerekek elsősorban egymástól, illetve a youtube-on elérhető különböző oktató videókból (tutorials) szereznek infót/tudást.
  4. ONLINE NYELVEZET – Számomra ez volt az egyik legmeglepőbb dolog, az idegen nyelven nem beszélő, 9-10 éves gyerekek is tudják tökéletesen a közösségi médiás angol szakzsargont. ‘Fake profil’, az előző pontban említett ‘tutorial video’, ‘screenshotolni’, ‘bannolni’. Teljesen feleslegesen kezdtem el ezeket magyarázni magyarul, mindenki tudta.
  5. INFORMÁCIÓ MEGOSZTÁS/ÉRDEKLŐDÉS – Az 5. és 6. osztályosok lelkesen mesélnek bullying sztorikat, őszintén, bevonva osztálytársaikat, akik legtöbbször részesei is voltak a történetnek. A 7. és 8. osztályosok már kevésbé közlékenyek, harapófogóval is nehezen lehet kihúzni belőlük valamit. Náluk különösen fontos a bizalom elnyerése. A 6. és a 7. osztály között van egy óriási ugrás/szakadék: 7. és 8. osztályban ha nem is felnőtté, de mindenképpen internet tudatosabbá/érettebbé válnak a gyerekek, mondhatnám internet felnőtté.

A végére talán még annyit, hogy teljesen mindegy hány éves és melyik osztályba jár a gyerek, több mint a 90%-uknak van Facebook és/vagy Instagram fiókja, na és persze a kapcsolattartáshoz napi használatban lévő messengere.

Ezért kell digitális önvédelmet tanítanunk gyermekeinknek, mert amikor támadás éri őket az online térben egyedül kell majd állniuk a sarat, és megvédeni magukat, társaikat. Szükségük van ránk felnőttekre, hogy kiképezzük-, hatékony védelmi készségekkel ruházzuk fel őket.

Én ezt is teszem nap, mint nap, a legnagyobb örömmel és elhivatottsággal!

Digitális szatír

A szatír nem tűnt el csak átalakult. Digitálisra váltott. És ez itt a probléma. Ahhoz, hogy gyerekeinket ténylegesen meg tudjuk védeni, nekünk is váltani kell. Szülőként elsősorban fejben: a parki mutogatós szatír helyett, a technológiai ismeretekkel felvértezett digitális szatír jelenti a veszélyt.

A gyerekeink esetében pedig el kell engedni végre azt a tévképzetet, hogy mellettük állva, vagy szűrőszoftvereket telepítve kontrollálhatjuk és védhetjük őket az online térben. MISSION IMPOSSIBLE. Helyette tanulják meg megvédeni magukat, tanulják meg a digitális önvédelmet.

A közösségi média platformokat, az appokat, a legújabb telefonokat, a legkülönbözőbb kütyüket professzionális szinten használják, olyan előnyük van a szülőkhöz képest ami behozhatatlan, és ami csak egyre nő. Nem tudásra van szükségük, hanem képességre, készségekre a hatékony digitális önvédelemhez. Olyan ez, mintha már tudnának autót vezetni, de a forgalom veszélyeire nincsenek felkészülve. Ilyenkor nem a vezetéstől való tiltás a megoldás (mert úgyis talál rá alkalmat) hanem a forgalmi veszélyek és azok elkerülésének a megismerése. Képességekkel felruházás és bizalom a totális kontroll helyett. Ez még jó eséllyel működhet is, ha megfelelően, partnerként közelítünk hozzájuk. Mert a gyerek tanulni akar, csak meg kell találni hozzá a megfelelő hangot és közeget. Ellenkező esetben bezárkózik, és csípőből elutasít.

A másik dolog amit el kell engednünk, hogy minden pedofilt, szatírt, gyermekbántalmazót elkapunk és akkor jön a tökéletes biztonság.
Nem jön! Később sem! Semmikor sem!

Mindig lesz újabb és újabb beteg elme, ráadásul az elkövetési módszerei is folyamatosan változni fognak. Különösen az online térben, ahol gyakorlatilag korlátlan a mozgástere, az anonimitás kényelmes székéből. Az elkövetési módszereket kielemezve, azokból kiindulva kell a veszély típusát, és jellemzőit készség szinten megtanítani gyerekeinkkel, akkor lesznek képesek a hatékony digitális önvédelemre. Ehhez azonban előszőr magunkat kell képezni, a feladatra felkészülni, szép magyarosan paradigmát váltani. A “majd lesz valahogy, mert mindig is volt valahogy” helyét “a teszek érte, hogy gyerekeink biztonságban legyenek” gondolkodás kell, hogy felváltsa.

És ha majd “digitális elit kommandósokká” váltak gyerekeink, akkor megkérhetjük majd őket, hogy minket szülőket is védjenek meg attól a megjósolhatatlan digitális világtól, ami még az elkövetkező években/évtizedekben ránk vár.

5 tévhit a közösségi médiában a tinikre leselkedő veszélyek kapcsán

Forró téma a közösségi média veszélyei, különösen ha valakinek 12-16 éves korban van a gyermeke. Leginkább ez az az életkor, amikor elkezd igazán kinyílni a világ számukra, új barátok, új élmények semmihez nem hasonlítható ingerek. A szabadság érzése. De ez az a kor is amikor egy tini gyerek a lehető legjobban befolyásolható, ‘csakazért’ is, dacból cselekszik, mindenkinél mindent jobban tud. Ha ezt a két dolgot összerakjuk akkor nem túlzás azt állítani hogy gyermekünk ebben az életciklusban van a legnagyobb veszélynek kitéve a közösségi média oldalakon, platformokon.

A jelenlegi kampányok, felvilágosító programok számos dolgot rossz oldalról fognak meg amikor erről a témáról esik szó. Ime itt van 5 gyakori tévhit, zsákutca, ami közel sem a teljes lista ugyan, de arra nagyon is jó, hogy érzékeltesse milyen irányba kellene elindulni.

#1 TÉVHIT: Tudjuk mit csinálnak gyerekeink a közösségi oldalakon.

NAGYON NEM TUDJUK! Van egy elképzelése minden szülőnek arról mit csinál a gyerek a közösségi oldalakon, ami elsősorban a szülő ez irányú tapasztalataiból indul ki. Feltételezi, hogy a nála és a gyereknél is telepített alkalmazásokat ugyanúgy használják. A valóságban sajnos ez nem így van. A szülő általában egyfajta kezdő/alap felhasználóként, csak néhány funkciót ismer, azokat használja. A gyerek viszont ‘szakértőként’ szinte minden funkciót használ, lényegesen több időt töltve a felületeken a szülőknél. Mindehhez hozzájön, hogy a közösségi felületek gyakran bővülnek új funkciókkal, új ismerkedési, tartalommegosztási lehetőségekkel. A gyerekek ezeket azonnal, minden különösebb gond nélkül használatba veszik, míg a szülők még csak nem is tudnak ezekről akár több hónapon keresztül.

#2 TÉVHIT: Jótanácsokkal, tippekkel, informatív weboldalakkal formálhatjuk a gyerekeket

Egy 12-16 éves gyerek a valóságban el sem olvassa az ilyen tartalmakat. Ha pedig a szülő leül vele kötelező beszélgetésre akkor végighallgatja azt majd pedig elmeséli a barátainak, kortársainak, hogy megint papoltak neki a szülei valamiről, amiről fogalmuk sincs. Ha nem belülről jön a késztetés/motiváció akkor egy tinit nem lehet passzív információkkal hatékonyan formálni, terelgetni.

#3 TÉVHIT: Nyitott kapuk döngetése: Ne jelöljd vissza kislányom, ha nem ismered!

A legtöbb hasznos tipp, javaslat a biztonságos netezésre a gyerekeknek nyitott kapuk döngetése. Az ismeretlenek letiltásán, nem visszajelölésén már régen túl vannak, ezt természetes önvédelmi reflexből a legtöbben alapból tudják és akár naponta alkalmazzák facebookon, instagramon. A tényleges problémáikat, dilemmáikat, kérdéseiket nem ismerjük.

#4 TÉVHIT: Személyes adataikat nem adják meg gyerekeink

Ha közvetlenül valaki elkéri adataikat valóban nem adják meg azokat, itt is működik a természetes védelmi/önvédelmi ösztönük. Azonban számos telefonos applikáció, közösségi alkalmazás regisztrációja során egy csomó adatot kell megadni, amit aztán elraktároz, tárol a rendszer és jó esetben csak vásárlási ajánlatokkal találják meg célirányosan a gyereket. De az is előfordul, hogy egy több milliós felhasználói adatbázissal rendelkező alkalmazást (Musically) megvásárol egy másik cég, átnevezi (Tik-Tok) és ezáltal máris náluk landolnak a gyerek személyes adatai. Ugyanilyen veszélyesek az új appok amiket a gyerek letölt és a használatuk regisztrációhoz kötött. Az ártó, adatgyűjtő szándékkal fejlesztett alkalmazásokat az appstore sem tudja kiszűrni.

#5 TÉVHIT: A gyerek hozzánk fordul ha bármi gondja lesz

Miért tenné? A legtöbb szülő a saját gyerekét kéri meg az okostelefonján a legegyszerűbb, legalapvetőbb beállításoknak a megtételére, olyanokra ami tényleg nem igényel semmi tapasztalatot, szaktudást, csupán némi technológiai affinitást és időt. Ezek után nem meglepő, hogy összetettebb, a közösségi médiában felmerülő problémákkal a szülő lesz a legutolsó akihez a gyerek fordul, hiszen ha egy csengőhangot nem tud a telefonján beállítani, akkor hogyan tudna a legújabb Instagram funkció használatában tanácsot adni.

Újkori terrorizmus avagy Európa jövője

A napokban egy érdekes cikket olvastam a terrorizmusról, mint jelenségről egy külföldi biztonságpolitikával, nemzetbiztonsággal foglalkozó hírportálon. Pontosabban annak régi és új definiciójáról, vagyis arról, miként változik meg a terrorcselekmények elkövetése, módszertana és ez milyen következményekkel jár majd az európai országok és az ott élő emberek, családok számára. Vagyis többmillió mit sem sejtő civilre, nyugat-európai országokban élő, vagy a régiónkból oda utazó családtagjaikra, gyerekeikre, ismerőseikre, rokonaikra. A cikk célja nem a rettegés- és félelemkeltés volt – ahogy nekem sem – sokkal inkább az egyfajta boldogság-kómában tartott európai embereknél a vészharang megkongatása, hátha végre felébrednek és lépéseket tesznek a biztonságosabb mindennapok felé.

MIVEL ÁLLUNK SZEMBEN?

Sokszáz definíció létezik a terrorizmusnak, mint fogalomnak az elmagyarázásra, kisebb eltérésekkel. Viszont alapjaiban mindegyik megegyezik néhány dologban:

  • a terrosrista szervezet élén egy jól ismert terrorista vezér áll
  • a terrorista szervezet hierarchikus felépítésű
  • aktív és alvó sejtekből áll a szervezet, amit a vezetés a megfelelő időben parancsszóra indít “küldetésre”

Ezt még egy átlag hétköznapi ember is érti, ismeri, hiszen számtalan hollywoodi mozifilm dolgozta fel ezt a fajta terrorista hadviselést, több kevesebb hitelességgel. Vagyis az emberek többsége képben van, a hatóságok, a nemzetbiztonság még inkább, mindenki akinek kell. Pohár bor, nem kell hülyeségeken izgulni, mindig mindenki pánikot akar kelteni, tök biztonságban vagyunk. Vagy mégsem?

A cikkben úgy fogalmaznak manifestum terrorizmus, vagyis egy közösségi konszenzus, viselkedés alapján kialakult ideológia, ami egy leírt kiáltványon, kinyilatkoztatáson keresztül terjed az internetes fórumok, közösségi platformok segítségével. Az erős ideológiák fennmaradnak a gyengék eltűnnek és emberek millióihoz jutnak el.
És akkor el is jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol feltehetjük a kérdést, mindez miért is változtat a terrorizmus eddig ismert jellegén? Mi ebben az újdonság? Nézzük.

  1. Amennyiben egy terrorista eszme életben tartásához elég egy kiáltvány és az internet, mint közvetítő közeg akkor nem lesz szükség terrorista csoportokra, sejtekre, hierarchikus szervezetre, de ISIS típusú propagandára, toborzásra és radikalizálásra sem. Mindez azt jelenti, hogy nem lesz kit felderíteni, megtámadni és semlegesíteni a hatóságoknak/nemzetbiztonságnak, ráadásul az internetes fórumokon és közösségi oldalakon háborítatlanul terjedhetnek a szélsőséges eszmék, egyfajta amőbaként folyamatosan változva, idomulva az éppen aktuális körülményekhez és társadalmi helyzetekhez.
  2. A ‘régi’ terroszervezetek toborozták tagjaikat, csak az csatlakozhatott aki a kiválasztási kritériumoknak megfelelt. Elsősorban a radikalizálható, magasabb képzettségű, intelligensebb tagokat keresték, mert a beszervezést követően hatékonyabbnak bizonyultak a küldetések előkészítésében, végrehajtásban. Az újkori terrorizmusban nincs többé szervezet, vezetőség akik kiválasztják az újonnan csatlakozó tagokat. Elég ha valaki érzelmileg azonosul az adott eszmével annak kiáltványával, manifesztumával és már benne is van a “csapatban”. Sokszorosára nőhet így a csatlakozók száma és bárki beléphet, nem lesz senkinek kontrollja felette. Magányos farkasok serege.

MIKOR ÉR EURÓPÁBA

Egybehangzó vélemények szerint már itt van Európában, egyenlőre embrionális fázisban. Nem csak az irodalom, vallási eszmék, kulturális prefenciák hívhatnak életre egy-egy terrorista eszmét, a nemrégiben bemutatott JOKER film kapcsán például az FBI amerikában kiadott egy figyelmeztető brosurat, amiben felhívja a lakosság figyelmét a várható “bohócos” támadásokra.

Ha jól belegondolunk mindez azt jelenti, egyszerre sok egymástól független eszme ütheti fel a fejét, sok megfoghatatlan magányos farkas sereggel. Ezek minden bizonnyal egymással is harcolnak majd, de terjeszteni is fogják az igét. Kik békésebb, kik pedig erőszakosabb terrorista eszközökkel. Az biztos hogy a civilek és a lakosság célkeresztbe kerülése elkerülhetetlen.

A kérdés tehát nem az mit teszünk ez a manifesztum terrorizmus ellen mi átlagemberek, családapák, családanyák, hanem inkább az, hogyan készülünk fel rá, milyen óv- és biztonsági intézkedéseket teszünk családunk biztonsága érdekében. Hogy ne válljunk áldozatává. Vajon felismerjük-e, hogy a legrosszabb akár velünk is megtörténhet.

KÉSELÉSEK MARGÓJÁRA

A tegnapi napon Londonban és Hágában történt késelések mellett nem lehet sajnos egy-két híradás után továbblépni. Nem lehet, mert az Európában évekkel ezelőttig szinte ismeretlen késes támadások, az elmúlt időszakban kezdenek a statisztikákban vezető helyre kerülni. Vagyis csak kerülnének, ha a legtöbb európai ország nem abban látná a megoldást, hogy nem beszélünk róla, nem fújjuk fel és akkor nem is fáj. Nincs itt semmi látnivaló.

PEDIG NAGYON IS VAN. Mert Londonban két ember meghalt és most mindenki fellélegezhet aki ezt olvassa, hogy nem ő sétált éppen gyanútlanul a London Bridge-en ahol egy elitélt és próbaidőre bocsátott terrorista éppen egyetemistáknak tartott volna előadást a Fishmorgan’s Hall-ban arról, miként tért jó útra. Vajon kinek meddig tarta a szerencséje? A felállított beton tankcsapdák megakadályozzák, hogy bárki az adventi vásárokban a tömegbe hajtson, de a ruházatban, kabátokban elrejtett késeket nem.

És a probléma gyökere itt van. Az európai országokban letelepedő migránsok – függetlenül attól, hogy menekültek, vagy gazdasági bevándorlók – magukkal hoznak egy olyan problémamegoldási kultúrát, amiben a késnek főszerepe van. Különösen ha egy ország, kontinens nincs rá felkészülve. Míg Európában leginkább akkor fognak kést a kezükbe az emberek, amikor konyhájukban feldolgozzák az argentin steak-et, az iszlám többségű országokban a kés a gyerekortól szerves része az életnek. Azzal nőnek fel. És ezt minél később ismerjük fel annál nagyobb bajban leszünk. London, Hága, Párizs mind az európai kultúra, a történelmünk része. Ahova sokat utazunk családostul. A gyermekeink kiváncsiak a londoni Tower Bridge-re, a párizsi Eiffel Toronyra. Hiába vannak itthon biztonságban, bárki jószívvel elengedné gyermekeit egy európai utazásra bízva abban, hogy velünk ugysem történik semmi? Csak a média túltolja az egészet, elszigetelt esetek. Akinek a családját érinti, annak nem elszigetelt. De akkor már késő.

És mindezt azért fontos leírni a biztonság szempontjából, mert ha egy alapvetően az erőszakos kultúrális közegben élő ember átköltözik Európába és számára a világon a legtermészetesebb, hogy ott hordja kedvenc kését a ruhája alatt, akkor ki mondhatja magát biztonságban? Egy átlag európai család nemhogy megvédeni nem tudja magát egy késes támadás során, de még csak erőfeszítéseket, megelőző lépéseket sem tesz annak elkerülésére, mert nem érzi a veszélyt, hiszen elszigetelt esetek vannak csak és minden rossz mással történik. Struccpolitika.

Aki képzésen, tréningen, katonaságnál, bárhol “dolgozott” már késes technikákkal az pontosan érti miről beszélek. Nem a hollywodi filmek késharcairól, látványos jeleneteiről, ahol 10 késsel támadót is könnyen legyőz a főhős és még pár jó poénra is futja közben. Ez csak film, a valósághoz az égvilágon semmi köze.

Ha késsel támadnak ránk akkor nem védekezésről, hanem túlélésről és sérülés minimalizálásról beszélünk. Váratlan támadás, magas stresszhelyzet, másodpercek. Képzés, tréning nélkül 10 emberből 9 lefagyással, vagy egyfajta pánikreakcióval fog találkozni ha késsel támadnak rá, mert sem technikaliag – de ami még sokkal fontosabb – sem mentálisan nincs rá felkészülve. Innentől a szerencséjében bízhat csak. Londonban 2 áldozatnak nem volt szerencséje! És sajnos a családjának sem.

Lehet pánikkeltéssel megbélyegezni mindenkit, aki tendenciát lát az ilyen támadásokban, szönyeg alá söpörni a problémát, bizni a szeretet erejében ami mindenkit jóságos emberré változtat. De a régi mondás ma is igaz: Békében kell készülni a háborúra! De legalábbis most van itt az ideje, hogy családunkat, gyermekeinket elkezdjük felkészíteni és megtegyük a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket. Ez a mai naptól is hónapok, évek. Nem rettegni kell a mindennapoktól, hanem egyfajta tudatos, biztonságot szem előtt tartó mentalitást behozni a család mindennapjaiba. Fel kell ruháznunk a családunkat hatékony önvédelmi képességekkel. A testőr mentalitásával.

K.I.S.S. – ami egyszerű működik

Sok év küzdősport és harcművészet tanulásával eltöltött év után jutottam el a közelharc, önvédelem és testőrképzés világába. Az első és talán legfontosabb dolog amit megtanultam: valós élethelyzetben, például egy testőrök által védett személy elleni támadásnál, vagy akár egy sima utcai konfrontációnál el lehet felejteni a bonyolult, látványos technikákat.

Minden éles támadás egy nagyfokú stresszhelyzetet idéz elő, aminek hatására a reakcióképességünk jelentős mértékben csökken. Egy ilyen szituációban csak a legegyszerűbb technikákat, hárításokat, ütéseket, rugásokat leszünk képesek megcsinálni. Azokat is akkor ha előtte készségszintre edzettük a teremben, vagyis második reflexként, automatikusan jön a védekezés, vagy ellentámadás technikája.

Ez a K.I.S.S. koncepció, vagyis önvédelmi helyzetben a Keep It Simple and Savage. Szabad fordításban ezt jelenti: Csináld Egyszerűen és Határozott/Elementáris erővel.

Egyszerűen ez működik, minden más marketing. Az “így ütöm majd meg” és “így rugom fejbe” elhatározásokat – amelyek nagyrészt a minden valóságalapot nélkülöző Hollywood-i filmekből táplálkoznak – jó mélyen el kell rakni a fiókba. Nem fog működni. Soha. Sőt aki az 1 hónap alatt elsajátított, 10 titkos szuperhatékony, mindenre jó önvédelmi technikájával bátran harcrakész egy éles helyzetben, jó esetben meglepődik, rossz esetben a kórházban köt ki.

Amit az edzőteremben edzel (amennyiben egyáltalán edzel) az fog eljönni éles helyzetben is, csak 100-szorosan nehezítve, a stresszhelyzet miatt. Ne feledd: ha egy technikát 3x ismételsz el a (nem)tudásod az ellenfelednek kedvez, ha viszont 3000x ismételed el, a tudás készségszinten, megkérdőjelezhetetlenűl a tiéd.

Kossuth Rádió – Napközben

A Kossuth Rádió összeállított egy rövid anyagot az első hévízi fókuszcsoportos önvédelmi szemináriumról, amit aztán az Október 25-i Napközben című műsorban adtak le, közvetlen a programmal kapcsolatos beszélgetésünk előtt. 🎤👍🎧😎

A beszélgetés a szemináriumon résztvevő gyerekekkel, illetve a Napközben műsorában elhangzott interjú a lenti linkre kattintva, 10:34-től visszahallgatható.

https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2019-10-25_09-15-00&enddate=2019-10-25_11-10-00&ch=mr1&fbclid=IwAR1wVMNcw-3GQql7DvtgYKxVzR59yotAEoU93li5geFHd6nHTSacAt1SlNA

Modern kori szatír

Mutogatás helyett ismerősnek jelölés

Az internet és legfőbbképpen a közösségi média platformok, a különböző üzenetküldő alkalmazások tinédzserek és fiatalok körében történt széles körű elterjedésével, a rájuk leselkedő veszélyek is megsokasodtak. Sokaknak nem mondok ezzel újat: az internet világában az arctalan, mahinált/hamis profilokkal történő ismerkedés nagyon sok veszélyt rejt magában, különösen, ha valaki nem foglalkozik ezekkel, vagy úgy gondolja, hogy vele úgysem történik meg. Az a rossz hírem, hogy észre sem vesszük amikor megtörténik, különösen tini gyerekünk nem, aki bizalommal, érdeklődéssel tekint naivan erre az új világra.

ANNO és most

Az este, parkokban, kivilágítatlan, kietlen helyeken támadó szatírt 2 alapelv betartásával könnyen ki lehetett kerülni anno:

  1. Ha nem feltétlenül életbevágó, sötétedés után kerüljük az ilyen veszélyes, félreeső helyeket, válasszunk forgalmasabb, kivilágított részeket, még akkor is ha hosszabb az útunk hazáig.
  2. Ha mindenáron ezeken a fokozottan veszélyes helyeken kell este átmennünk, akkor ne menjünk egyedül és fokozott éberséggel közlekedjünk.

Mindez a közösségi média térhódításával megváltozott, itt vannak a modern kori, chatelő, arctalan szatírok. Gyerekeink nem csupán több veszélynek vannak kitéve, de míg anno tudtuk mikor hol van a gyerek, mit csinál és kivel, ma erről a virtuális világban már fogalmunk sincsen. És ez nagy baj. A gyerek önmagára van utalva és az ilyen “online ragadozó” elleni támadás ellen legtöbb esetben teljesen védtelen is. 

A gyermekünk közvetlen barátait, osztálytársait, ismerőseit akikkel edzésre, születésnapokra jár ismerjük, mert ragaszkodunk hozzá, hogy akivel időt tölt bemutassa nekünk. Tesszük ezt azért, hogy lássuk kivel barátkozik, nem került-e rossz társaságba, biztonságban van-e.

“A virtuális világban, az olyan közösségi üzenetküldő alkalmazásokban, mint a messenger, viber, whatsapp, snaptchat viszont fogalmunk sincs milyen csoportokban kivel mit beszél, kivel hogyan ismerkedik gyermekünk. A virtuális világban még inkább igaz a mondás: messziről jött ember azt mond amit akar, ugyanis ott mindenkire igaz, hogy messziről jött. “

Az ismerkedés metodikája

A való életben általában úgy ismerkedünk, hogy bemutatnak valakit nekünk, közös programok, közös érdeklődési kör, többször találkozunk, tudjuk honnan jött az újdonsült barát, van egyfajta természetes kontrollunk a kapcsolat alakulása felett. A virtuális világban azonban az olyan személyes benyomások, mint a viselkedés, metakommunikáció, kinézet, beszéd nem tettenérhetők, vagyis egy viber csoportban az ismerősöm ismerőse könnyedén az én ismerősöm lesz. Úgy, hogy egyszer sem találkoztam vele, mégis a csoportban való beszélgetés, sztorizgatás, poénkodás, közös téma miatt jóbarátok lehetünk. Csak éppen azt nem tudjuk valójában ki ül a másik gép mögött.

Nem elég elvekről, biztonságról beszélni a gyerekkel, képezni kell magunkat, hogy hatékony működő módszerekkel, eszközökkel vértezhessük fel őt, amelyekkel tényleges meg tudja védeni magát a virtuális világban bekövetkező támadásoktól. Mert aki a gyerekünkre hajt, fel lesz szerelkezve a teljes virtuális és pszichológiai eszköztárral, mérlegelésre nincs idő, ha felkészülten várja a gyerek az ilyen helyzeteket, akkor fel is fogja ismerni azokat és a megfelelő reakcióval győztesen kerül ki belőlük. És akkor a barátai a közvetlen környezete is köszönetet mondhat majd neki…

Családom biztonsága

3 egyszerű, rendkívül fontos alapelv a mindennapokra

Egy család biztonsága elsősorban nem attól függ, hogy a családból hányan űznek küzdősportokat, hanem sokkal inkább attól, mennyire tudatosan gondolkodnak a biztonságukról, milyen alapelvek szerint építik azt és végül napi szinten ez milyen elvekben, megelőző intézkedésekben valósul meg.

Legyen szó utazásról, otthon töltött időről, vagy éppen valami szórakozóhelyen történő lazításról 3 egyszerű alapelvet betartva a család bármely tagja lényegesen nagyobb biztonságban érezheti magát:

1. A család minden tagja a saját biztonságáért felelős

Ne várjuk, hogy majd a biztonsági őr, a bulizós csapat fiú tagjai, vagy a közelben lévő szemtanúk megvédenek. Pont annyira képes mindenki megvédeni magát, amennyi erőfeszítést tett a nem várt támadások, zaklatások elhárítására, az ezekre történő előzetes felkészülésre. Se többet, se kevesebbet. Nincs varázspirula, amit ilyen helyzetben beveszünk és onnantól meg van oldva a helyzet. 

Egy jól ismert személyvédelmi (testőr) alapelv szerint: ha valakit a védelme érdekében egy teljesen lezárt bányába viszünk, napi 24 órában ott dolgozik és él a családjával, akkor 75% az esély, hogy meg tudjuk őket védeni. Tökéletes biztonság nem létezik, csak felkészültség és saját magunk és családunk iránti felelősség.

2. A veszély eshetősége határozza meg, hogy egy család, a család tagjaira nézve milyen a mindennapjait befolyásoló elővigyázatossági intézkedéseket hoz

Fel kell mérni, össze kell gyűjteni és tudatosítani kell magunkban a lakókörnyezetünkben fellelhető veszélyeket, problémaforrásokat, nem várt eshetőségeket. Rendőrségi bűnözési statisztikák, rossznevű vendéglátó- és szórakozóhelyek, kerülendő környékek, lakónegyedek. Már egy olyan egyszerű napi rutin bevezetése, amivel iskolába menet kikerüli a gyerek ezeket a nem biztonságos helyeket, illetve a család a problémásabb környékeken található éttermeket, ezek mind nagyban hozzájárulnak a biztonságosabb mindennapokhoz. Hazainduláskor egy másik családtagnál történő telefonos bejelentkezés, 100%-osan feltöltött telefonakksi, beprogramozott gyorstárcsáz, engedélyezett GPS követés. Ezek mind mind apró, ugyanakkor nagyon fontos intézkedések, amelyek tudatosan, fegyelmezetten használva sokszorosára növelik a család tagjainak biztonságát, biztonságérzetét.

3. Folyamatos éberség a mindennapokban

Ez a legfontosabb ugyanakkor a legnehezebb alapelv. Nem elég, hogy elhatározza valaki: mostantól sokkal jobban figyel környezetére, éberebb lesz. Az éberség egy tréning által megszerezhető készség, nem pedig velünk született képesség. Ennek hiányában a figyelem előbb utóbb lankadni fog, ez csak idő kérdése. A készség szintű éberség azt jelenti, hogy tudat alatt, automatikusan, folyamatosan éber állapotban vagyunk, gyakorlatilag állandó őrségben. Ha kiraknak valakit mondjuk egy őserdőben, természetes módon éber lesz, mert az nem egy kellemes környezet, sőt ismeretlen, veszélyes közeg számára. Egy Ilyen közegben maga a helyzet “kapcsolja be” az éberséget automatikusan, de a normál városi, rutinszerű életben az éberség nem kapcsol be magától. Kell egy rendszer, egy kidolgozott metodika, hogy folyamatosan éberen tudjuk tartani magunkat.

Mi is az Önvédelem?

Mítosz vs. valóság

Az elmúlt években gombamód megszaporodtak az önvédelem jelszavával fémjelzett különböző képzéseket kínáló emberek, szervezetek, egyesületek. Mindenki hirtelen önvédelmi rendszert talált fel. Legtöbb esetben a technikai részt kihangsúlyozva és azt többszörösen túlbonyolítva. Másrészt viszont a valós önvédelmi készség megszerzéséhez szükséges komplex tudást/tréninget teljesen a működésképtelenség szintjére leegyszerűsítve. Minden közelharc és önvédelmi rendszer alapja az ismert klasszikus harcművészetek, küzdőrendszerek egyes technikái, technikai megoldásai. Más azonban az alkalmazási környezet, az alkalmazási szint. A harcművészeteket, küzdősportokat kontrollált környezetben gyakorolják, a versenyeken bírói felügyelet mellett. Az önvédelmi, katonai közelharc rendszereket viszont stresszhelyzetben, veszélyes, teljes kontrollálatlan és kiszámíthatatlan környezetben alkalmazzák. Technikai egyezés az természetes, az alkalmazási szint viszont teljesen más. Az első esetben sportmentalitásról, a másodikban túlélésről beszélünk.

Mi kell a hatékony önvédelemhez?

A hatékony önvédelem nem nem egyenlő a küzdelmi technikai ismeretekkel. Önmagában a technika egy utcai környezetben nem sokat ér. Az önvédelem képességét egy 3 lábú székhez lehetne hasonlítani: Ha csak két lába van használhatatlan, felborul.

Nézzük meg röviden mik ezek a lábak.

A 3 legfontosabb alap (láb)

1. Technikai ismeretek

Ha már ezt említettem, mint a legtöbbek által önvédelem, sőt hatékony önvédelem címszó alatt tartott oktatás, akkor nézzük meg ezt első körben. A technikai ismeretek megléte fontos eleme az önvédelemnek, gyakorlati példán talán könnyebben meg lehet érteni miért:  ha elkezdenek valakit fojtogatni, és tegyük fel, hogy 2x akkora a súlya és ereje a fojtogatónak, akkor megfelelő technikai képzés nélkül az áldozat nem fogja tudni a fojtást elhárítani, megszüntetni. Technikai tudás nélkül, teljesen hatékonytalan és hatástalan pánikreakciók jönnek csak elő. Fojtás esetében ez a technikai hiányosság végzetes is lehet.

2. Fizikai felkészültség

Hiába tudja valaki a fojtás technikáját, ha fizikai felkészültség hiányában 4-5 másodperc után kifullad, elfárad. Egy utcai támadás több percig tarthat, és nem csupán a fizikai támadás, de már a megelőző fenyegetés, stressz is rendkívül megterhelő hatású. Ha nem bírja valaki a fizikai terhelést, vagyis nincs jó kondicionális állapotban, elbukik, vagyis borul a szék.

3. Mentális felkészültség

A harmadik, de a legfontosabb eleme a hatékony önvédelemnek. Százalékosan kifejezve: 60-70%-ban a mentális felkészültség meglétén múlik képes-e valaki egy támadást elkerülni, vagy ha mégis bekövetkezik győztesen kikerülni belőle. Ha mentálisan nem felkészült valaki, akkor srtesszhelyzetben leblokkol az agya. Ha nem működik az agy, nem működnek a kezek, lábak sem, vagyis a technikai tudásunkat sutba dobhatjuk. 

Arra kell törekedni, hogy mindhárom területen felkészültek legyünk és ha olyan hirdetéssel találkozik valaki, hogy ‘a legjobb önvédelmi technikák’, akkor alaposan nézzünk mögé, mit is akarnak eladni nekünk. Ha felkészültek vagyunk ezen a 3 területen, akkor jelentősen növeltük az esélyét annak, hogy meg is tudjuk magunkat védeni ha arra kerül a sor!